Néhány évvel ezelőtt – még loknis hajú bakfisként -, 1999-ben kíváncsisággal vegyült félelemmel vártam az Armageddont. Eljött az éjfél, új nap virradt, újesztendő vette kezdetét, a tél nem volt hidegebb, mint máskor, s a tavasz is csak elérkezett.
Egy hónappal ezelőtt – immár gyakorló felnőttként – ismét vártam. Magamban készülődtem az elképzelhetetlen végre. Emlékmorzsákat szórtam szerte a földön, hátha valaki majd megtalálja, s csipegetve jóllakja életem falatkáit.
De megint megúsztuk, túléltük december 20-át, és vele együtt a 2012-es évet.
Június vége, nyáridő. Saint-Gracien utcáin fúj a szél. Munkába siető tarka-barka népek, mindenféle náció.
Hogy hogyan kerültem ide, mit keresek itt? Van egy kis időd? Elmesélem.
Alföldi születésű vagyok, a „Hortobágy mellyékén” születtem. Ugyan ott, ahol Veres Péter is. Sok évvel ezelőtt a sors úgy akarta, hogy a nagyháti intézetben kapjak munkát, mint nevelő.
Péter bácsi azt írta az egyik versében: „azt mondta egyszer valaki, úgy mondják egy görög bölcs, adjatok egy szilárd pontot és kifordítom sarkából a világot. Én megtaláltam ezt a pontot, legalább is önmagam számára.”
Hát én is megtaláltam a magam szilárd pontját, s ez a munkám, amelyet az elmúlt 22 évben végeztem.
Kezdőként egy tapasztalt kolléganő mellett színjátszók munkájába kapcsolódtam be.
Ezt a szolnoki fesztivált valójában Gödöllőre szerveztük. Volt már ilyen a 25 év alatt: Nyíregyháza helyett Szekszárd, Salgótarján helyett Szarvas…
Márciusban történt, hogy gödöllői tárgyalásaink zátonyra futottak – pontosabban 6 havi tárgyalás után egy augusztusi fesztivál megrendezésére lett volna lehetőség, ezt azonban, tekintettel a bizonytalan kimenetelre, nem vállalhattuk be (bár hozzátesszük, volt már ilyen eset 1995-ben és 1997-ben) – és ekkor a szolnokiak, nevezetesen Békéssy Klára segítségét kértük. Megkerestük a Szigligeti Színházat, s már az első megbeszélés alkalmával sikerült megállapodnunk: a színház, s vele a város szélesre tárta kapuit.
Az év vége közeledtével a visszatekintés, a számvetés - vagy valami olyasmi - foglalkoztat bennünket, miközben gondolataink egyúttal az új év lehetőségeit kutatják. Lassan évről évre ugyanazt mondjuk: ismét egy küzdelmes és munkás időszakon vagyunk túl - de ki az, aki saját életébe tekintve nem gondolja így? Mindnyájan küzdöttünk ez évben is a megmaradásért…
Nem tehetünk úgy, mintha a bizonytalanság ne nyomta volna rá bélyegét mindennapjainkra, - az egyesületben, intézményekben, műhelyekben, - mégis, azt gondolom, közösségünk ezúttal is megtette azt, ami az adott körülmények között elvárható volt, még többet is. Túléltünk…
„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.” (AKPH)
Gyerekkoromban azt hittem különcnek, másnak lenni szégyen. Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek embertársaim közé, átlagos fiatal legyek, aki eltűnik, beleolvad a tömegbe. „Normális”. De mit is jelent ez a szó? Normális csak valamihez viszonyítva lehet egy ember. Felnőttként lekopik rólunk a gyermek-máz s megtanuljuk, teljesen normális, hogy nem születünk egyformának: férfi, nő, önzetlen, zsugori, perverz, voyeur, heteró és homoszexuális, esetleg fogyatékkal élő.
"a legfényesebb madarak" - Alternatív Képszínház
A zsirai otthon képszínháza Az elhagyott madár című darabjával a XI. Vasvári Színjátszó Fesztiválon vett részt 2012. október 18.-án. A darabot a négynapos rendezvény nyitó előadásaként nézhették meg a fesztiválozók, valamint a szakmai zsűri. A minősítő találkozón a négy nap alatt harminc színjátszó csoport mutatta meg felkészülésének eredményét. A szakemberek még csütörtök este szóban értékelték a Zsiraiak produkcióját. Sajnos a díjátadón (vasárnap) nem lehettünk jelen, ahol is Az elhagyott madár arany minősítést kapott valamint közösségi díjat a szertartásjátékért és a képi világért.
Ülünk a vonaton, irány a Balaton, ülünk a vonaton, és kész…
Tikkasztó hőség, a víztükrön megcsillanó napsugarak tánca, mosolygó arcok, önfeledt jókedv, gondtalan pillanatok, vérre menő iszapcsaták…. Talán ezek a legemlékezetesebb jelzők, amik eszembe jutnak 2012. augusztusáról.
A püspökladányi Napfényes Sziget Integrált Intézmény ellátottjai, dolgozói, valamint a szülők – 40 fő - egy élményekkel teli hetet tölthettek együtt a fonyódligeti Tánc és Drámatáborban. Ha egy szóval kellene kifejeznem, hogy milyen élményekkel gazdagodtunk, nagy gondban lennék, hiszen igen változatos és színes programokkal tarkított hetet tudhatunk magunk mögött.
Számos alkalommal nyaraltam már a Balaton parton…