A fogyatékosok otthonainak zárt világa rémisztő, főleg akkor, ha nagy fehér kőkerítéssel zárja el az ott élőket az adott település többi lakójától.
Gondolataim mindig a kőkerítésre tértek vissza, hisz naponta kétszer is elmentem mellette. Hogyan lehetne lebontani, vagy eltüntetni. A graffiti is megfordult a fejemben, de tudjuk, az nem megrendelésre készül. Hiába erőlködtem, gondolataim megmerevedtek. A nyár azonban meghozta a megoldást.
Ki emlékszik ma már 1991. nyarára, erre szokták mondani, olyan meleg volt, hogy döglenek a halak a Balatonban. Erről ugyan nem bizonyosodtam meg, de tény, hogy a Balaton vízszintje nagyon alacsony volt. Ahhoz, hogy a vízben csobbanjunk, egy kis túlzással kilométereket kellett sétálni. Csodálatom tárgyát azonban nem ez képezte, hanem azok a homokpadok, ahol kreatív gyerekek és még kreatívabb felnőttek homokvárat építettek, építhettek, hisz a hullámzó Balaton nem nagyon tett kárt bennük. Valamelyik lokálpatrióta polgármester azt tervezte, hogy a képviselő-testületi ülést a Balaton közepén tartja, ezzel kívánta felhívni a figyelmet a Balaton kiszáradásának veszélyére.
Eredeti gondolatomra visszatérve felötlött bennem, miért ne lehetne másutt is Homokvárat építeni saját örömünkre, szabadidős programként.
Ezen ötlet alapján került megrendezésre 1992. nyarán az első homokszobrász verseny, szigorú szabályokhoz kötve, melyet aztán további tizenöt követett.
Homok: földr.1/16 és 2 mm közötti szemcsenagyságú kőzet és ásványi szemcsék. A kőzet fizikai mállása során keletkezik és olyan ásványi anyagokból áll /általában kvarcból/, amelyek nem semmisülnek meg a mállási folyamat során. (Alapismereti Kislexikon)
Valóban csak ennyit jelent a homok szó?
Igen! felelik mindazok, akik csak a homokórában pergő homokszemcséket ismerik. Ám akinek ujjai között akár csak egyszer is formát öltött már a simogató homok, az tudja, hogy jóval több ennél: 100 vagy akár 1000 alakot is ölthet ugyanaz a milliónyi homokszem.
Ennek ellenére, ha homokformálás kerül szóba, mindannyian mégis elsősorban a legkülönfélébb homokvárak felépítésére gondolunk. Pedig a homok sokkal többre képes ennél, alkotó kezed nyomán kifejezheti képzeleted minden szárnyalását. (Az 1998. évi Homokszobrász verseny)
A kezdeti időszakban a résztvevő versenyzők célja minél szebb alkotások készítése volt. A rendezők ennél sokkal tágabban fogalmazták meg a célt, mely szerint a nyári szabadidős tevékenységek tartalommal történő megtöltése, a társas kapcsolatok és a kreativitás fejlesztése az elsődleges. Bennem a Fővárosi Önkormányzat zsirai Értelmi Fogyatékosok Otthona kerítésének ledöntése és a kapuk kinyitása volt a cél.
Ha verseny, akkor szabályok is kellettek: a csapatoknak 1,5 m3 homok állt rendelkezésére, maximum 6 fős csapat nevezhetett, 2 óra alatt kellett várat építeni, a szükséges kellékekről a csapatoknak önállóan kellett gondoskodni.
Szabadon választott alkotást is lehetett készíteni, ehhez egy óra állt rendelkezésre. A zsűri elnökének a szervezők Szabó Zoltán festőművészt, művészettörténészt, Zsira község szülöttét nyerték meg. A zsűri további tagjai: Balogh Zsuzsanna keramikus és Molnár Róbert művésztanár lett.
A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona lakóinak életébe új színt, új feladatot hozott a rendezvény. Hasonló intézményekben élők meghívása a Homokszobrász versenyre jó alkalom volt arra, hogy a várépítés gyakorlatilag a csoportos kreativitás az együvé tartozás játékos átélésének legyen kifejező eszköze.
Az évek múlásával a rendezvény tematizálódott, valamilyen esemény, történet adta a rendezvény keretét. A várak, szobrok helyett látványosabbnál látványosabb alkotások születtek az alábbi témákban: A homok titka, Mesél a homok, Lúdas Matyi és a környező világ, Nemzetek találkozója a Millenium Évében, Határok nélkül, Mentsük meg a Földet!, Miért szép?, Határtalanul, Elemi összhang, Ősi kultúrák nyomában.
1995. szeptember 7-én rendeztük meg Homokszobrász elnevezésű versenyünket, mely ezúttal is a kreativitást választotta vezérelvéül.
Az ünnepélyes megnyitó után kisorsoltuk a várak, szobrok elkészítésének helyszínét, majd a 7 csapat munkához látott.
Ebédig kellett elkészíteni a műveket. A homokszemcsék egyengetése, simogatása eredménnyel járt. A helyi kutatómunka eredményeképpen elkészült a Büdi vár (Tordas), kirándulási élmény alapján a Nagyvázsonyi vár (Kéthely), saját ötletből a Szellemvár (Gánt), Salgó Vára (Búcsúszentlászló) és Várpalota vára (Csákánydoroszló).
A Szfinx, a Csónak horgászó férfival és napozó nővel, a Barlangjába szorult medve, a Colosseum szoborkompozíciók az anyag magas színvonalú megmunkálásról tanúskodtak. Készítőik darvastói, tordasi és zsirai alkotók. Az ebédet követő rövid szabadidő alatt tanácskozott a zsűri és díjazásban részesítette a legtehetségesebb alkotókat. Az ötletesség díja, szépségdíj és a legkidolgozottabb alkotás díja került átadásra. (Évkönyv 1995. Zsira)
A zsűri is gyakorlottá vált és az értékelés néha már művészettörténeti előadásnak tűnt, de senki sem bánta, hisz a különdíjon kívül, mint korábban leírtuk, az ötletesség-, a szépség-, a legkidolgozottabb alkotás díjak is kiosztásra kerültek. A sok-sok díjon kívül felejthetetlen volt a résztvevők számára az anyag, mint homok megmunkálásából adódó öröm, a saját érzéseik közlése másokkal, az esztétikai élvezet és nem utolsósorban a mások elismerésének öröme. Ezt élték meg és ezt vitték magukkal a versenyben résztvevők.
De már régesrég nincs szó versenyről, mert 2001-től Homokszobrász Fesztivállá nőtte ki magát a rendezvény. Ettől az évtől a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület eseménynaptárába felvette, támogatója, társrendezője lett a rendezvénynek. Idézek az akkori kiírásból:
Mindennapi életünk során számtalan természetes és mesterséges akadály állja utunkat. Ezekkel újra, meg újra meg kell küzdenünk, s még így sem biztos, hogy célba érünk. Van azonban egy csodálatos képesség az ember birtokában, aminek semmi nem állhat útjába, s ez a KÉPZELETÜNK. A képzelet szárnyán eljuthatunk távoli tájakra, idegen galaxisokba, elérhetünk bármit. Engedjük szabadon szárnyalni képzeletünket, s valósítsuk meg együtt álmainkat!
A rendezők képzeletét is meg kellett mozgatni, hisz egész nap szakadt az eső. Ez talán még csak egyszer fordult elő az eltelt 16 év alatt, hogy alternatív programra volt szükség.
Az ember a megoldandó problémákat mindig magával hordozza és automatikusan összehasonlítja minden új észlelettel. Emlékeztetni szeretném az olvasót a fehér téglakerítés problematikájára. Ha nincs kérdésfelvetés, nincs megoldást jelentő gondolat, mely egy véletlen folytán hullt az ölembe. Bár a jó gondolatra előbb is rátalálhattam volna, hisz a homok titkai című brazil televíziós sorozat főszereplője Tonho, Pontal d Areia-ban korábban építette szobrait, de a híre csak 1997-ben jutott el hozzánk.
A jó gondolat kinek a gondolata is volt tulajdonképpen?