NESZ tábor 2009

Részletek

Írta: Szarvas Lajosné Rita

2009. március 23-án 65 zenélésre kiéhezett ember érkezett Budapestre, a Flandria Szállóba. Nagyon vártuk a tábort, hiszen az ősszel meghirdetett találkozó elmaradt, és úgy éreztük, szüksége van a NESZ-nek a zeneművek gyakorlására.

Korábban érkeztünk, mint a többiek, s várva a szállás elfoglalására tűnődtünk a lehetetlen időn. Mi az, hogy március végén még esik a hó? Miközben morfondíroztunk a mikrobuszban, egyszer csak Asztalos Zsolt megjelent, és mosolyogva invitált a szállásra. Kíváncsian mentünk utána, vajon a pécsihez képest milyen lesz? Reméltük, hogy nem lesz lift, ami pont nálunk romlik el, talán kevésbé lesz zajos, s nem ébredünk vasúti szignálra!

Folyamatosan érkeztek a csoportok, s mint a rég nem látott családtagokat, olyan nagy örömmel fogadtuk egymást: hisz a „NESZ egy nagy család”!

Ezt követően megebédeltünk, mely nem csak ezen a napon, hanem a hét többi napján is finom volt. Két turnusban jártunk enni, s a fiatalok türelmesen várták ki sorukat, gördülékenyen oldották meg a feladatot.

Beállítottuk hangszereinket, Asztalos Zsolt és Rigó Péter megnyitotta a hetet, azán végre elkezdődhetett a próba.

A délután folyamán megnéztük, hogy mi maradt meg zenészeinkben, mennyire emlékeznek, emlékszünk a dalokra. Elsőnek az Oxygént és a Cseresznyevirágot vettük elő, egyeztetések után: – hogy mi, mi után? Itt mi szólt, hogy is volt? – a vártnál jobban sikerült lejátszani a darabokat.

Vacsorát követően, mint mindig, a felkészítőkből verbuválódott zenekar szórakoztatta a fiatalokat. Szilencium következett kis zenészeink számára, majd a zenei vezetők megbeszélésére került sor.

Egyik legfontosabb dolog volt, hogy eldöntsük, mely számok szerepeljenek a repertoárunkban, melyek legyenek azok, amiket „pihentetünk”, melyek, amelyeket felelevenítünk. Pro és kontra érvelések következtek egyik és másik szám mellett. A szavazást követően eldőlt, hogy melyik az a hét szám, ami a 2009-es évben fellépéseinken előadunk.

Ezt követően Zsolt szembesített minket a NESZ-ről kialakított negatív véleményekkel, másoktól hallott megjegyzésekkel. Szükségünk volt rá! Hiszen mindenki, akár egyén, akár csapat, ezekből az észrevételekből tud továbblépni, fejlődni, így a NESZ is. Az észrevételeket mérlegelve átbeszéltük, hogy mit is kell módosítani, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni.

Másnap reggel majdnem kávé nélkül maradt a NESZ csapata, ami – mint mindenütt – létszükséglet. Hiszen az ajtó nem tárult, hiába volt a kopogás, hiába próbáltak bejutni. Talán a „bűvös” jelszó hiányzott?! De ez a probléma is megoldódott és a reggeli után frissen, új tervekkel, munkára készen álltunk neki az előző este megbeszéltek megvalósításához és gyakorlásához.

A nap során szépen haladtunk előre. Az előző napi számok mellett gyakoroltuk a Yes Sirt, az I want to be happyt, s elvarázsolt minket Óz is. Nehezen ment a varázslat, mert minden talonba tett számra nem igazán emlékszünk, s a legnagyobb problémát nem a számok egyéni lejátszása okozza, hanem az, hogy az állandóan változó felállásban ki, mit játsszon.

E nap során és a héten még többször, megjelent a média (Duna Tv, Magyar Televízió-Sorstársak, és helyi tévék).

A NESZ-nek szüksége van a nyilvánosságra, a figyelemfelkeltésre, s talán a média által ez meg is valósulhat. Igaz, hogy a próbálásra szánt idő a felvételek révén csökkent, de kis zenészeink Péterre figyelve, összpontosítva hamar behozták a lemaradást. Ez a nap is hamar eltelt, s az est tánc sem maradt el.

Szerda! A délelőtt során megújult az ütős szekció! Külön gyakorlással megpróbálták (sikerrel) az új ritmusokat lejátszani. Ez nagyon fontos volt. Ők a zenekar legtürelmesebb, legtoleránsabb emberkéi, hiszen rájuk jut a legkevesebb idő, s míg a „nagy” hangszereken játszó társaik próbálnak, ők türelmesen ülnek, és várják, mikor vehetnek részt az „örömzenélésben”.

A külön próba meghozta eredményét, a darabok hangzása teljesen megújult, mássá vált ezáltal, jól szólt a „fém-fa-fa, fém-fa-fa”. Az eddigi munka jutalmaként délután nem zenéltünk, hanem leküzdve a város forgalmát eljutottunk a Westend City Centerbe, ahol a kirakatok bámulása után megnéztük a Made in Hungária című mozifilmet (utólag is köszönet a támogatásért). A film mindenkit feldobott. Kicserélődve, új energiával tértünk vissza a szállásra.

Negyedik nap a hátralévő műveket kezdtük gyakorolni. Előkerült egy teljesen új darab a La Cuccaradzsa. Kijelöltük, hogy ki mit játszik (szólam, akkord, stb.) és megkezdtük a gyakorlást. A nap során ránk nézett „Európa”is, reméljük, egyszer majd tényleg reánk tekint. Az idő rohant, hamar eljött az est, a kis zenészek búcsúbulija, majd a zenei vezetők értékelték a hetet. Mindnyájan úgy éreztük, hogy a hét elején kitűzött célt elértük, a darabok jól szólnak, már csak otthon kell szorgosan gyakorolnunk.

A megbeszélés során Lilla – régi-új emberünk – rendszerezte, regisztrálta mindenki feladatát, s így az elkövetkezendő idők során lemorzsolódók helyeit kell csak pótolni.

Itt vetődik fel a kérdés, mi lesz, ha egyre kevesebb intézmény tudja (helyzetéből kifolyólag) biztosítani, hogy fiataljai eljussanak a NESZ-be. Mióta megalakult, ez volt az első alkalom, hogy – egy kivételtől eltekintve – új tag nem jött a táborba. Mi lesz, ha folyamatosan fogyunk?

Végül elkövetkezett a búcsú napja. A délelőtt során videóra rögzítettük a begyakorolt műveket. Egy-két zenei vezető megpróbálta Péter karnagyi pálcáját átvenni, s fiataljaink számára megmutatni a szivárványos utat. Szükség van erre is, hiszen mi lesz a NESZ-szel, ha Péter egy alkalommal nem tud jönni? Meg kell találni azokat az embereket, akik ilyenkor be tudnak ugrani, s egy ilyen tábor a legalkalmasabb arra, hogy megtaláljuk őket.

Ezek után Zsolt bezárta a tábort, ebéd, majd hazautazás következett. Mint a családban, ha útra bocsátjuk a szeretteinket, öleléssel, integetéssel, s remélve a mielőbbi viszontlátást búcsúztunk el egymástól.

Értünk is megjött a mikrobusz. A zenélés elkergette a havat, és helyette a márciusi napsütést hozta. Hazafelé kis zenészeink már a következő táborról kérdeztek, hogy mikor, hol találkoznak újra társaikkal?

Szarvas Lajosné, Rita, Regöly