Nemzeti Színkottás Zenekar

  • All
  • Fesztivál
  • Koncert
  • St.Martin
  • Tábor

NESZ Tábor Pécs, 2007

"Nem igazán fontos, milyen műfajú zenét csinálsz, mert én nem beszélek műfajokról. A zene egy egység. Én csak egyféle zenét ismerek.”" 
(Vangelis)

Megszervezésre került a Nemzeti Színkottás Zenekar V. alakuló tábora. Az idei színhelyet Pécs szolgáltatta 2007. november 5-11-ig. A tábor célja a 2008.évi repertoár összeállítása és fellépés a Hotel Palatinus-ban.

Ragyogó napsütésben érkeztünk meg Pécsre, ahol a csendes szálló már csak arra várt, hogy elfoglaljuk a rendelkezésünkre bocsátott szobákat. Nem is késlekedtünk sokáig, hiszen késő délutánra valamennyi jelentkező megérkezett. Sok-sok utazótáska, bőrönd, hangszer vándorolt fel az első, a hatodik és a hetedik, valamint a nyolcadik emeletre. Amikor a lift már nem bírta tovább a megpróbáltatásokat, akkor nekivágtunk a végeláthatatlan lépcsősornak s egy teljes hétre birtokba vettük a szállót.

A zenekar tagjai minden egyes találkozás alkalmával őszinte örömmel üdvözlik egymást. Türelmetlenül, egymás szavába vágva mesélik mindazt, ami az elmúlt időszakban történt velük. Mindig akad köztük olyan, aki időközben külföldön járt, versenyt nyert, nagy sikerrel szerepelt, vagy éppen a régóta áhított magnóját kapta meg. Egyszóval az ország 16 pontjáról érkezett közel 80fő felpezsdítette az addig csendes szálló életét.

Este került sor a tábornyitásra, ahol Asztalos Zsolt köszöntötte a résztvevőket: a NESZ jelenlegi és leendő tagjait, illetve azon intézmények delegáltjait, akik szemlélődni érkeztek hozzánk erre a néhány napra.

Miután a közeli étteremben elköltöttük a vacsoránkat, a lakók nagy izgalommal várták a már megszokott ismerkedési est zenés-táncos buliját. Hamar előkerült egy szintetizátor s természetesen akadt mellé egy zenész is, aki a talpalávalóról és a jókedvről gondoskodott. Lakóink hamar megismerkedtek az új résztvevőkkel, szívesen táncoltak együtt, büszkén osztottak meg egymással egy-egy tánclépést. A „kis” csapat hangulatát még az átutazott nap fáradalmai sem törték meg. Ám mint mindennek, a bulinak is vége szakad egyszer, hiszen másnaptól beindulnak a próbák…

Reggel a beszerelés után kezdetét vette a komoly munka. Amíg a zenekar a próbateremben a szombati fellépésre készült, illetve a 2008-as repertoár összeállításán munkálkodott, addig a Helesfáról, Edelényből és Mozsgóról első alkalommal hozzánk látogatók részére külön foglalkozásokon került elsajátításra a színkottás módszer. Megismerkedtek azzal, hogyan is kapcsolódnak a színek a hangokhoz, a különböző egyszerű jelek a ritmusokhoz, s milyen módon lehet mindezt úgy összekovácsolni, hogy a felcsendülő zene dallamaiban, harmóniáiban, lüktetésében semmivel sem tér el a klasszikus kottából játszók játékától.
Ez idő alatt a zenekar a feladatok leosztásával birkózott, hiszen azon tagjaink szólamait, akkordjait, hangeffektjeit is meg kell szólaltatnunk, akik nem tudtak eljönni erre a fellépésre. Amikor ezt a problémát sikerült megoldani, akkor „már csak” a gyakorlás volt hátra. Ahogy teltek a napok, úgy alakult, formálódott, csiszolódott a repertoár anyaga. 
A próbák jó hangulatban teltek…tanúi lehettünk, hogy Rigó Péter karnagy segítségével a „Cseresznyevirág is kinyílott” és a „Titanic sem süllyedt el”. Péntek estére is jutott még a szórakoztató programokból. Az „Activity” játék felhőtlen vidámságot, sok-sok kacagást és kellemes kikapcsolódást hozott. A szombati nap pihenéssel, városnézéssel, vásárlással telt. Vicces volt, amikor a közeli bevásárlóközpontban találkoztunk szinte az összes táborlakóval, akik üzletről-üzletre járva lázasan keresték szeretteik számára az apró emléktárgyakat. Persze előbb-utóbb mindenki megtalálta a keresett ajándékot.

Nagy izgalommal vártuk ezt a szombat estét. A fellépésnek a Palatinus Hotel adott helyet, ahol a „Lelket Európának” Fórum zárókoncertjét szolgáltatta a NESZ.

Ha a repertoárt a következőképpen összegzem, akkor egyben a szereplés hangulatát és sikerét is elárulom: Ott Honfoglaltunk a Titanic-kal a Kék-Dunán, ahol a levegő tiszta Oxigén, és a Cseresznyevirág a Yes, sir-re bontogatja szirmait.

A fellépés különlegességéhez hozzátartozik, hogy pozitiv, elismerő kritikákat kapott a zenekar. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a látottakat, hallottakat.
Kissé fáradtan, ámde jóleső érzéssel tértünk vissza a szállásra, ahol immár a táborzárásra került sor. Ezt követően -a hét eleji megbeszélés szerint- a felkészítők a NESZ-t érintő aktuális kérdésekben döntöttek.

Másnap reggel elérkezett a búcsú ideje. Kövér táskák, súlyos bőröndök, nehéz hangszerek vándoroltak le a szobákból az érkező autókba, buszokba. Az utolsó percekben telefonszámok és lakcímek cseréltek gazdát, ígérvén „majd hívlak ám!

Aztán még egy-egy ölelés, kézfogás…és újra elcsendesedett a szálló… De reméljük, lesz még rá alkalom, hogy bezsongjuk Pécs Delta szállóját…vagy egy másik város másik szállóját!

Egriné Székely Gyöngyi