Színkottás zenei tábor Gyöngyösön

Részletek

Írta: MSMME

Színkottás zenei tábor Gyöngyösön

Nagyon vártuk az őszi tábort, mely az idén csak decemberben került megrendezésre, amit azonban nem bánunk, mert így a Karácsony hangulatában zajlott.

Lakóink számára mindig nagy élmény találkozni barátaikkal, akikkel a NESZ előző táboraiban ismerkedtek össze. Főleg ST. MARTIN meghívása az együtt zenélésre különösen nagy érdeklődést keltett.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a szállás, az étkezés és a többi szolgáltatás kiváló volt, amit a tábor résztvevői is így ítéltek meg. A nyitónapon megismerkedhettünk a gyöngyösi ÉNO GYÖNGYSZEM zenekarával, akik egy kis ízelítőt adtak műsorukból. 

A tábor egész hetes munkájára jellemző volt a fegyelem és a figyelem, amit a jelen lévő kollégák is megerősítettek. A szabadidős program elnyerte a résztvevők tetszését, mivel a Városi Múzeumban egyedülálló dolgokat csodálhattunk meg, azután pedig a helyi moziban szórakoztunk. A dolgos napok fénypontja azért mindig az esti buli volt lakóink számára. 
Az egész heti próba nagyon jó hangulatban telt, érezhető volt az összhang, mely az évek során alakult ki. Szakmailag is az egyik legjobban sikerült tábor volt, ugyanis az eddig felmerült hibákat sikerült korrigálni. Az egyik nagyon fontos dolog, ami az eddigi fellépéseinken gondot okozott, az az, hogy a műsor előtt nem tudtuk beállítani a hangszereinket, de ennek lehetősége most Gyöngyösön megadatott, mivel a színpadon tudtunk próbálni a műsor napján. Ez nagymértékben hozzájárult a produkció sikeres előadásához. ST. MARTIN-nal való együttes zenélés sikeresnek bizonyult, mely a művész úr nyitottságának és közvetlenségének is köszönhető. A műsor szakmailag az egyik legjobban sikerült fellépés, mellyel kapcsolatban nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett.

Munkatársam, Hartmann Ágnes is élményekkel gazdagodott: A Gyuri által leírtakkal én is egyetértek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy befogadott a csapat és együtt zenélhettem a zenekarral, hiszen ez volt az első NESZ-tábor, melyben részt vettem. A Nemzeti Színkottás Zenekart már több fellépésén is csodálhattam a nézőtérről, de együtt zenélni velük hatalmas élmény volt. Az előadott dalok nagyon tetszettek, kiemelném műsorunk utoljára előadott zeneszámát (Rockin’ Around the Christmas Tree), mely szerintem igazi (bulizós) karácsonyi hangulatot teremtett. Szóval szenzációs volt a zenekar!!!

Kívánunk minden csapattagnak a továbbiakban is sikerekben és élményekben gazdag, nagyon jó munkát.

Hartmann Ágnes-Szász György, Barcs

Élmény volt a közös zenélés…

Lucskos, és hideg reggel volt. Azon tűnődtem, hogy vajon megéri-e ilyen korán felkelni, és ennyit utazni egy csomó gyakorlás kedvéért. Gondolatban átfuttattam az agyamon még legalább 20-szor, hogy kikapcsoltam-e a gázt, a villanyt, a gyereknek minden el van-e készítve erre a hétre, a kutya rendben van-e… stb.

A fiatalok, akik velem jöttek, már legalább két napja nem aludtak az izgatottságtól. Az út nagyon hosszú volt, de be nem állt a szájuk, miközben én néha el-elbóbiskoltam. 
Aztán megérkeztünk. Gyöngyös egész nagy városnak bizonyult ahhoz képest, amire számítottam, és bele tellett egy kis időbe, amíg odaértünk a kollégiumba. Amikor bekanyarodtunk a parkolóba, már rajtam is mutatkoztak az izgatottság jelei. A szemem a bejáratot pásztázta, hátha megpillantok egy ismerős arcot, de a sok egyetemistán kívül nem láttam senkit. Azután becuccoltunk, és az elnök úr, mint mindig, már ott állt a recepciónál, és ellátott bennünket a megfelelő információkkal.

Ebédre már majdnem az egész NESZ megérkezett, és miután mindenki jóllakott, megkezdődött a megnyitó ünnepség is. A gyöngyösi Gyöngyszem Zenekar szórakoztatott bennünket, meghallgattunk pár beszédet, és aznap este áttekintettük, min is kell változtatnunk a debreceni fellépéshez képest.

Azután a napok ugyanúgy teltek… Reggeli után, délig gyakorlás, ebédtől vacsoráig gyakorlás. Kimerítő program, és nagyon fárasztó is, de valahogy nem éreztük, hiszen nem kényszerből zenélünk, hanem a zene öröméért. Nemcsak a felkészítők, de az ellátottak is viccelődve, mókázva készültek a pénteki gálára. Nem éreztük, hogy ránk volna erőltetve ez az egész. 
Szerdán Árpi lekottázta St. Martin azon dalát, melyet a NESZ-szel óhajtott előadni, és amikor először eljátszottuk, örömmel nyugtáztuk, hogy tulajdonképpen egész jól fog szólni, ha a nagyszínpadon is el tudjuk legalább így játszani.

Meglepő, de azt tapasztaltam, hogy míg tavasszal próbáltuk a vidámságot, a fesztelenséget becsempészni a próbákra, most már eleve ott volt. Az ellátottak örömmel üdvözöltek bennünket. Sokat nevettek a bohóckodásainkon. Ha egy felkészítő egy dalt kezdett csak úgy játszani, énekelni, akkor a zenekar kapásból bekapcsolódott. Nem azért, mert kellett, hanem, mert így érezték megfelelőnek. Egy ilyen pillanatban jött a meglepetés dal ötlete is. Karácsonyra készülvén, Kislétának már megvolt a műsora, amit elkezdtek csak úgy játszani, ez annyira tetszett mindenkinek, hogy ki-ki hozzátett, amit tudott. Én felrohantam, hogy a netről leszedjem a szöveget, és amikor meglett rohantam vissza a többiekhez. Előadtuk, és mindenkinek tetszett. Megbeszéltük, hogy ez lesz a meglepetés dal. A lelkesedéstől alig láttam, és kitaláltam, hogy jelmezek is kellenek. Ha már lúd, legyen kövér! Itt szeretném megköszönni az elnök úrnak, Asztalos Zsoltnak, hogy ebben a segítségünkre volt. 
A csütörtöki nap rendhagyó nap volt, mert csak délelőtt próbáltunk, és délután becaplattunk a városba, és múzeumba, no meg moziba mentünk. A Mátra Múzeum csodálatos volt, és sok kép készült a hatalmas mamut csontváz előtt. És a mozi… azt hiszem, nemcsak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, hogy ilyen mozi élményben még nem volt részünk, hiszen, amikor a film közepén körbepillantottam a termen, szinte majdnem az összes felkészítő behunyt szemmel várta a film következő izgalmas jelenetét.

Mivel esténként lehetőségünk nyílt egy kis kikapcsolódásra a kollégium klubhelyiségében, így aznap este is vidám, zenés, táncos mulatság kerekedett, melyen nemcsak a NESZ tagjai, de a helyi egyetemisták is jól érezték magukat.

Péntek lett. Eljött a várva várt fellépés napja. Mindenki izgatottan pakolta össze aznapi kellékeit, hiszen, már reggeli után indultunk a művelődési központba, hogy ott próbálhassunk, beállhassunk, és felkészüljünk az esti fellépésre. Nagyon sokat gyakoroltunk, és volt lehetőség arra is, hogy mind az ellátottak, mind a felkészítők megszokják a nagy színpad nyújtotta lehetőségeket. 

Délután négy órára megérkezett St. Martin is, akit vegyes érzelmekkel fogadtunk. Egyrészt alig vártuk, hogy egy színpadon zenélhessünk egy ilyen neves művésszel, de azt hiszem kicsit zavaró is volt, hiszen idegenként nem tudtunk vele mit kezdeni. Ám a kezdeti izgalmak után örömmel nyugtáztuk, hogy valószínűleg tökéletesen fog megszólalni a dala, hiszen mindenki egytől egyig megpróbálta a legjobbat kihozni magából, már a főpróba alatt is.
És megkezdődött a műsor. Felment a függöny, ott álltunk a reflektoroktól megvilágítva. Senki arcán nem lehetett félelmet látni, magabiztosan, vidáman kezdtük el játszani az aznapra tervezett dalokat.

St. Martinnal élmény volt a közös zenélés, egyáltalán nem vettük észre, hogy nem gyakoroltunk vele egész héten. A műsort követően az ő véleménye is ugyanez volt. A meglepetés dal meg, mindent vitt. A zenekar vidáman, fesztelenül szórakozott, nevetgéltek, és mind az ellátottak, mind a felkészítők élvezték a mikulássapkás, ördögszarvas, rudolfos kis mókázást. A közönség nevetett, majd nagy vastapsot kaptunk. Mindenki büszkén állt a hangszere mellett, mert tudta, hogy az aznapi este felejthetetlen volt.

Szeretnénk megköszönni a gyöngyösi KHSZK igazgatójának, Maka Piroskának, hogy meghívta a Nemzeti Színkottás Zenekart a gálájára, és reméljük, nem csalódott bennünk.
Másnap reggel következett a hazaindulás. Ugyanolyan lucskos, hideg reggel volt, mint amikor érkeztünk, mégis más volt. Más volt, mert egy olyan hét állt a hátunk mögött, ami tele volt élményekkel, vidámsággal, néha könnyekkel, és tele volt még egy nagyon fontos dologgal… az egymás iránti szeretettel.

Polák Teri, Okány

Újra egy nagy élmény

2009. december 7-12-ig zenekarunk két tagja, Kövesdi Zoltán és Négyessy Tamás és kísérői, Vass Árpád és Provoda József (Jodes) közösen részt vettünk Gyöngyösön a NESZ (Nemzeti Színkottás Zenekar) táborban. Ezúttal 35 sérült zenész, és 12 kísérő alkotta a zenekart.
Ragyogó körülmények között, a Károly Róbert Diákhotelben kaptunk elhelyezést 2-3 ágyas, fürdőszobás szobákban, kényelmes, tiszta, mindent könnyen megközelíthető, akadálymentesített épületben. Az étkezés helyben, a szálloda éttermében, a zenekari próbák a konferenciateremben zajlottak.

A rendezvény házigazdáinak figyelmessége folytán külön szabadidős programokat, (mozilátogatás, kiállítás, zenés táncos este) rendezvényeket szerveztek számunkra. 
A tábor végén megrendezésre került gálaműsoron felléptünk St. Martin szaxofonművésszel, a Mátra Művelődési Központban. 

A zenekar telt ház előtt bizonyította, hogy magas színvonalon műveli a zenét, St. Martin művész úr számára is nagy élményt jelentett a közös zenélés. Eredetileg egy számban kellett volna fellépnie a zenekarral, de a közös zenélés annyira magával sodorta, hogy négy számban is közreműködött velünk. Négyessy Tamás szintetizátor szólóival bizonyította, hogy mennyire biztosan kezeli a hangszerét. Kövesdi Zoltán pontos basszusgitár játéka biztos alapot adtak a zenekarnak. 
Vass Árpád ragyogóan megoldotta a rábízott feladatot, ugyanis azt vállalta, hogy az egyik zeneművet kottára lehangszerelje, valamint vezényelje le. Ennek sikerét a közönség tapsában lehetett lemérni. 

Az én feladatom (Jodes) a ritmusszekció irányítása pontos dob alap hozása volt.
A zenekari próbák előtti megbeszélésen új koncepciót fogadott el a zenekar vezetése, mely az integrált zenélés lehetőségeit, ennek kiszélesítését tűzte ki a továbbiakban célul.
Ennek már a koncert alatt érezhető jelei mutatkoztak, sokkal pontosabb és színvonalasabb műsort sikerült készítenünk. 

A zenekar vezetésében is változás történt, mert úgy tűnik, karnagyunk Rigó Péter a továbbiakban nem tudja vállalni a NESZ zenei irányítását. A közös vezetői megbeszélésen Vass Árpád személyét találtuk megfelelőnek a karnagyi feladatok ellátására, melyet Árpi örömmel fogadott el.

Nagyon örülünk, hogy újra részt vehettünk a NESZ zenetáborán, sok új élménnyel gazdagodtunk, sok új zenei tapasztalatot szereztünk. 

Köszönjük a Jövőt nekik is Alapítványnak, hogy anyagi támogatásukkal lehetővé tették részvételünket a zenei táborban.

Provoda József, Tordas