Élménybeszámoló Ezredéves szemmel!

Részletek

Írta: Kováriné Bujdosó Lilla

Milyen is volt a székesfehérvári NESZ tábor? Nehéz leírni.

Hatalmas várakozás, szervezés, szaladgálás, rengeteg telefon előzte meg azt a napot, melyen végre ismét találkozhattunk, itt nálunk, Székesfehérváron.

2012. november 26-án már nagyon izgultam, alig vártam, hogy 9 óra 30-at mutasson az óra és végre elinduljunk a Türr István Képző Központba, ahova a mi csapatunk érkezett meg először. Vagy még se?

Két autó is állt már a parkolóban, megérkezett Tordas és Regöly is. Megnyugodtam, hiszen ez azt jelentette, nem csak mi vártuk már nagyon ezt a találkozást.

Szépen, lassan megérkezett mindenki. A szeretet, mely ezt a családot összefogja, élteti, mind benne rejlett azokban az ölelésekbe, melyek ezt a délelőttöt jellemezték.

Délután Elnök úr és Igazgató asszony megnyitó beszéde után, egy rövid műsorral kedveskedtünk a tábor résztvevőinek. Mindenki azonnal szívébe zárta Anitát, aki az Ezredéves Iskola énekes pacsirtája.

Kezdődhetett a munka!

Minden nap készültünk, próbáltunk, zenéltünk, bohóckodtunk, kicsit vitáztunk. A hétben minden benne volt, ami egy jó táborban benne kell, hogy legyen. Az estéinket kitöltötte a felhőtlen jókedv, a zene, a tánc, a buli.

Szerdán este édesanyám 60 éves volt. Meglepetés bulit szerveztem neki, hiszen ő a „NESZesek édesanyja”. Tíz évig ő is jelen volt minden táboron, segített, tanított, meghallgatott bárkit, akinek szüksége volt rá. Mindenki nagyon szerette (most már megérdemelt nyugdíjas napjait töltögeti).

Aztán eljött a csütörtök, a várva várt koncert. Kolleganőim, barátaim, segítőim, mind- mind azon fáradoztak, hogy minél több ember vegyen részt ezen a koncerten, hallhassa a csodát, melyet e zenekar képvisel.

Köszönet a színház dolgozóinak, hiszen segítőkészségük példamutató volt mindenkinek.

Nagyon izgultam, ki- be szaladgáltam, hogy minden rendben van-e, fogynak-e a jegyek, megérkezik-e mindenki. Mire színpadra értem, már teljes volt az izgalom és az idegesség.

Megkezdődött a műsor, szétment a függöny. Megnyugodtam, boldog és elégedett voltam. Lenéztem a nézőtérre, amely majdnem teljesen megtelt. Azt hiszem mosolyogtam, vagy legalábbis úgy emlékszem. Gyönyörű, sikeres, tapsviharos koncertet adtunk a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban.

A színház aulájában, szinte mindenki megállított, gratulált, megköszönte, hogy eljöhetett, részt vehetett ebben az élményben. Gyerekek, felnőttek, képviselők, szervezetek, mind- mind köszönetüket és gratulációikat fejezték ki, még napokkal a tábor után is.

A vacsora, melyet a Castrum étteremben fogyasztottunk, egy újabb felejthetetlen élményt nyújtott mindenkinek. Amikor az asztalra kerültek a hússal, körettel, savanyúsággal, gyümölcsökkel megrakott hatalmas fa tálak, mindenki csak ámult- bámult, majd jól megtömte a bendőjét.

Aztán ugyan az esti megbeszélésen az örömbe vegyült egy kis üröm is, de vagyunk olyan erősek, együtt, így a nagy család, hogy ezen is túl tudjuk tenni magunkat.

Az esti bulik a lakókkal, zenélés, éneklés, beszélgetések a felkészítőkkel, az élménybeszámolók, vagy tanulmányi megbeszélések, mind remek hangulatban, jó kedvben zajlott, mely feltöltött energiával, pozitív élményekkel, szeretettel.

Ez a csapat a bizonyíték arra, hogy tud ötven ember még úgy együtt dolgozni, hogy nincs közöttük féltékenység, ármánykodás, furakodás, csak szeretet, megértés és segítőkészség. Minden tábor visszaadja a hitemet, hogy vannak még olyan emberek, pedagógusok, akiknek csak a gyerekek, fiatalok életének jobbá és teljesebbé tétele a célja, nem töri meg őket semmi és senki, zenélnek, szeretnek, dolgoznak kitartóan.

A NESZ egy ilyen család, melytől mindig sírva válunk el, és lelkünkben már készülünk a következő találkozásra.

„Csináld azt, ami boldoggá tesz. Legyél azzal, akivel jól érzed magad. Nevess, amíg lélegzel, szeress, amíg élsz!”

Viszont látásra 2013-ban Pécsett!

Kováriné Bujdosó Lilla

Ezredéves Készségfejlesztő Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskola, Székesfehérvár