Műhely Hírek

Felhívás „Itt és most” IV. Zsirai Filmnapok 2013

"Itt és most" IV. Zsirai FilmnapokVárunk minden kedves érdeklődőt, filmes műhelyt és csoportot 2013. április 23-24.-én Zsirán az "Itt és most" IV. Zsirai Filmnapokon.

Nevezési határidő 2013. április 12.

A kétnapos rendezvényen tervezünk kulturális előadást és koncertet, szalonnasütést, valamit ami eddig még nem volt filmes szakmai előadásokat.

Filmezzünk és tanuljunk újra együtt!

Nevezési lap letöltése

Akárvilág fotókiállítás

Akárvilág - A lélek két arca fotókiállításAKÁRVILÁG - A lélek két arca, Fábián Gábor fotókiállítása Budapesten az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben

Megnyitó: 2013. február 13.-án (szerda) 16:30 kor. Szeretettel várok, várunk mindenkit!
Megnyitja: Mattyasovszky Zsófia a Terézvárosi Értelmi Fogyatékosok Napköziotthonának intézményvezetője, Dr. Mogyorósi Sándor a Budapest Főváros VI. kerületi Önkormányzat Jegyzője és Hollósi Péter a Zsirai Otthon vezetője

Verset mond: Kakasy Dóra színésznő (Czethoffer Csaba: Arc)

Bővebben: Akárvilág fotókiállítás

2013 – előtte, közben, utána

Néhány évvel ezelőtt – még loknis hajú bakfisként -, 1999-ben kíváncsisággal vegyült félelemmel vártam az Armageddont. Eljött az éjfél, új nap virradt, újesztendő vette kezdetét, a tél nem volt hidegebb, mint máskor, s a tavasz is csak    elérkezett.

Egy hónappal ezelőtt – immár gyakorló felnőttként – ismét vártam. Magamban készülődtem az elképzelhetetlen végre. Emlékmorzsákat szórtam szerte a földön, hátha valaki majd megtalálja, s csipegetve jóllakja életem falatkáit. 

De megint megúsztuk, túléltük december 20-át, és vele együtt a 2012-es évet.

Bővebben: 2013 – előtte, közben, utána

Nem tudom hol vagyok otthon...

„Nem tudom hol vagyok otthon, menekülés, ez az én sorsom…”

Jack Kerouac is megaszonta valamikor a beat hajnalán: „úton lenni boldogság, megérkezni halál.” Kár, hogy lekéstem az 50-es évek lázadó Amerikájának ideológiáit (bár Magyarország valószínűleg az ’50-es években sem volt túl szórakoztató hely), azt azonban senki sem tilthatja meg, hogy egyetértsek velük.

A dühöngő ifjúság nevében, ordíthatom szabadon, hogy az egész világ szülőföldnek tűnhet néhány órára, ha baráti szálak futnak ott össze. Bár szívem szerint folyton úton lennék, szelném a világot (ha másképp nem, képzeletben), most mégis, ugyan csak egy hétre, de hazaértem!

Bővebben: Nem tudom hol vagyok otthon...

Levél Neked!

Június vége, nyáridő. Saint-Gracien utcáin fúj a szél. Munkába siető tarka-barka népek, mindenféle náció.

Hogy hogyan kerültem ide, mit keresek itt? Van egy kis időd? Elmesélem.

Alföldi születésű vagyok, a „Hortobágy mellyékén” születtem. Ugyan ott, ahol Veres Péter is. Sok évvel ezelőtt a sors úgy akarta, hogy a nagyháti intézetben kapjak munkát, mint nevelő.
Péter bácsi azt írta az egyik versében: „azt mondta egyszer valaki, úgy mondják egy görög bölcs, adjatok egy szilárd pontot és kifordítom sarkából a világot. Én megtaláltam ezt a pontot, legalább is önmagam számára.”

Hát én is megtaláltam a magam szilárd pontját, s ez a munkám, amelyet az elmúlt 22 évben végeztem.
Kezdőként egy tapasztalt kolléganő mellett színjátszók munkájába kapcsolódtam be.

Bővebben: Levél Neked!

25 év – 25 fesztivál

Ezt a szolnoki fesztivált valójában Gödöllőre szerveztük. Volt már ilyen a 25 év alatt: Nyíregyháza helyett Szekszárd, Salgótarján helyett Szarvas…

Márciusban történt, hogy gödöllői tárgyalásaink zátonyra futottak – pontosabban 6 havi tárgyalás után egy augusztusi fesztivál megrendezésére lett volna lehetőség, ezt azonban, tekintettel a bizonytalan kimenetelre, nem vállalhattuk be (bár hozzátesszük, volt már ilyen eset 1995-ben és 1997-ben) – és ekkor a szolnokiak, nevezetesen Békéssy Klára segítségét kértük. Megkerestük a Szigligeti Színházat, s már az első megbeszélés alkalmával sikerült megállapodnunk: a színház, s vele a város szélesre tárta kapuit.

Bővebben: 25 év – 25 fesztivál

A lelked a dallam...

„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”  (AKPH)

Gyerekkoromban azt hittem különcnek, másnak lenni szégyen. Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek embertársaim közé, átlagos fiatal legyek, aki eltűnik, beleolvad a tömegbe. „Normális”. De mit is jelent ez a szó? Normális csak valamihez viszonyítva lehet egy ember. Felnőttként lekopik rólunk a gyermek-máz s megtanuljuk, teljesen normális, hogy nem születünk egyformának: férfi, nő, önzetlen, zsugori, perverz, voyeur, heteró és homoszexuális, esetleg fogyatékkal élő.

Bővebben: A lelked a dallam...

Valami olyasmi…

Az év vége közeledtével a visszatekintés, a számvetés - vagy valami olyasmi - foglalkoztat bennünket, miközben gondolataink egyúttal az új év lehetőségeit kutatják. Lassan évről évre ugyanazt mondjuk: ismét egy küzdelmes és munkás időszakon vagyunk túl - de ki az, aki saját életébe tekintve nem gondolja így? Mindnyájan küzdöttünk ez évben is a megmaradásért…

Nem tehetünk úgy, mintha a bizonytalanság ne nyomta volna rá bélyegét mindennapjainkra, - az egyesületben, intézményekben, műhelyekben, - mégis, azt gondolom, közösségünk ezúttal is megtette azt, ami az adott körülmények között elvárható volt, még többet is. Túléltünk…

Bővebben: Valami olyasmi…