25 év – 25 fesztivál

Részletek

Írta: Asztalos Zsolt

Ezt a szolnoki fesztivált valójában Gödöllőre szerveztük. Volt már ilyen a 25 év alatt: Nyíregyháza helyett Szekszárd, Salgótarján helyett Szarvas…

Márciusban történt, hogy gödöllői tárgyalásaink zátonyra futottak – pontosabban 6 havi tárgyalás után egy augusztusi fesztivál megrendezésére lett volna lehetőség, ezt azonban, tekintettel a bizonytalan kimenetelre, nem vállalhattuk be (bár hozzátesszük, volt már ilyen eset 1995-ben és 1997-ben) – és ekkor a szolnokiak, nevezetesen Békéssy Klára segítségét kértük. Megkerestük a Szigligeti Színházat, s már az első megbeszélés alkalmával sikerült megállapodnunk: a színház, s vele a város szélesre tárta kapuit.

3 hónap – ennyi idő volt a szervezőmunkára: technikai egyeztetések, nyitókép tervezés és rendezés, támogatók és segítők megkeresése. És a Liget Otthon odatette magát… Soha ilyen jó helyi médiakampányunk nem volt (talán csak Szolnokon 2004-ben), soha ennyi önkéntes nem segítette munkánkat. Kiállítás – fotó, festmény, kézműves, de hol? (színházban?, vasútállomáson?, plázában?, moziban?). No és az alapok: szállás és étkezés. De vajon hányan jelentkeznek be idén? Határidőre alig 300-an, később még 500-an.

Valahogy így zajlott, egyébként könnyedén, a szervezés. 25. alkalommal már szinte minden ment magától… Persze ez így nem teljesen igaz: bár voltak Szolnokon néhányan – megkérdeztem a megnyitón – akik már az első egri találkozón is jelen voltak, nekem személy szerint Gyöngyös volt az első fesztiválom (1999). Sokunk számára emlékezetes rendezvény, ahogy azóta – kinek-kinek más miatt –  a többi fesztivál is: Nagykanizsa, Veszprém, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Eger, Szeged, Győr, Tatabánya, Debrecen, Szarvas, Pécs… Ki emlékszik ma már, hogy az első szabadtéri színpadot Nagykanizsán állítottuk fel? A Kölcsey Központ hangulata bizonyára többekben nyomott hagyott…

Sokan kérdezték, lesz e 25.? Talán soha nem hittem, hogy nem lesz. Bár abban sem voltam bizonyos, hogy lesz. Van ugyanis egy határ, ahonnan nincs tovább s mi ezt a határt tavaly átléptük, pARTszélre érkeztünk… Sokak szerint ez a „tét nélküliség”, az „utolsó találkozás” érzete tette a szolnoki kulturális fesztivált valódi fesztivállá. Néhány napra mindenki elfelejtette az általános „bizonytalanság” érzést, és csak „élt” – élt a színpadon, a színfalak mögött, a nézőtéren, a koncerteken, a fesztiválklubban. Megéltük Szolnokot…

25 év nem kevés – negyed századról beszélünk. Egy ember életében meghatározó idő, gondoljunk csak bele, hol voltunk, mi történt velünk, milyen világ vett körül bennünket 25 évvel ezelőtt, azaz 1987-ben. Erről is beszéltem a megnyitón…

Mit adott Szolnok? Mindenekelőtt átsétálhattunk az új hídon, – de andaloghattunk akár hajnalig a Tisza partján is, – felléphettünk egy gyönyörű színházban, szórakozhattunk koncerteken a Tiszai Hajósok terén, vagy a fesztiválklubban,megnézhettük 25 évfesztiváli fotóit a Plázában, és sorolhatnánk még… A speciális művészeti fesztivál művészeti palettája tovább bővült: tematikus filmeket láthattunk a TiszapArt Moziban, játékfilmeket, és a zsirai speciális filmszemle filmjeit.

A szolnoki fesztivál a maga 25 évével – szakmai szempontból is – maradandó nyomot hagyott: élőben hallhattuk a Himnuszt a kecskeméti Platán Otthon zenekarától, és egy sérült alkotó rendezésében láthattuk a zsirai kisKOMISZ bohózatát.

Művészeti vezetőnk szerint a 25 év, a Speciális Művészeti Műhely 25 éve MUNKA- MISSZIÓ – ÉLETFORMA, melyhez ezen idő alatt egyre többen csatlakoztak, alkotók és felkészítők, művészek és segítők, olyanok, akik elfogadták azt a gondolkodásmódot, melyet ez a közösség magáénak vall. Én magam hiszem, többször el is mondtam, hogy a Műhely maga több, mint egy egyesület: MOZGALOM – KÖZÖSSÉG – ÉLETÉRZÉS. S ezt az életérzést tapasztalhatták meg Szolnokon mindazok, akik részesei voltak egy nagybetűs FESZTIVÁLNAK, pARTszélen.

Asztalos Zsolt, elnök, MSMME