Júszineksön

Részletek

Írta: Török Zoltán

Egy teljes hét sérült fiatalokkal, szinte teljesen tapasztalatlanul és emellett rengeteg elképzeléssel, elvárással, talán félelemmel és izgatott várakozással. Elsőre így tudnám jellemezni az elmúlt egy hetemet. A magyar csoporttal körülbelül kétszer találkoztam a program előtti héten, a francia, bolgár és spanyol csapat teljes mértékben ismeretlen volt számomra és nagymértékben meglepő. Rögtön első látásra hétfőn reggel, amiatt, ahogy a különböző országok habitusa megnyilvánul abban, ahogy a sérültekkel bánnak. Igazán mókás volt ezt látni, emellett nagyon örömteli, mert igazán nagy megértéssel és közvetlenséggel bántak a csoportjaikkal.

A héten a csoportok erejüket nem kímélve próbáltak, hogy a pénteki Játszva látszom - Integrált Színházi Fesztiválra a közös darab tökéletes legyen. Mikor hétfőn bemutatták a külföldi csoportok a magukkal hozott produkciókat, megmondom őszintén, nem irigyeltem a projekt koreográfusát, Alexát, mert el nem tudtam képzelni, hogyan lehet ezekből az egymástól teljesen különböző kis darabokból olyan kerek egészet alkotni, ami megállja a helyét egy színházi fesztiválon. Volt a darabok között posztmodern víz alatti úszkálástól kezdve, a hegedülő halálon keresztül a szinte semmi összhangot nem mutató kiabálásig és őrjöngésig minden. Pénteken volt szerencsém látni az említett produkciókból létrejött darabot és megmondom őszintén, igazán elérzékenyültem, pedig lerágott csontnak tartom a szerelmes történeteket.

Ha a csoportok épp nem próbáltak, akkor a galériában munkálkodtak úgynevezett „bemutatkozó montázsukon”. Az alkotások vegyes technikával, de emellett nagy örömmel és erőfeszítéssel készültek. Jó érzés volt látni, hogy mennyire örülnek, amikor meglátják a saját alkotásukat a falon és szinte odaráncigálják az épp mellettük álló bárkit, hogy megmutassák neki milyen ügyesek és learassák a babért. Elképesztő volt számomra az az energiamennyiség és lelkesedés, amit a produkciókba fektettek, mind a fellépők, mind a felkészítők és segítők.

Az esték az ismerkedés jegyében teltek. Ennek keretein belül volt például nemzetközi est, ahol a különböző nemzeti sajátosságokat ismerhettük meg. Táncház, ahol a résztvevők a Tekergő nevű zenekar muzsikájára rophatták - láthatóan nagy lelkesedéssel. A hazai kultúrával való megismerkedés jegyében látogathatták meg a résztvevők a Földszint 2 lakásszínházat, illetve nézhették meg Vörösmarty Csongor és Tündéjét, valamint Moliére Képzelt beteg című táncos előadását a Gárdonyi Géza Színházban.

A pénteki nap az imént már említett Játszva látszom - Integrált Színházi Fesztivál lebonyolításával telt. Délelőtt a közös csapat tartott egy főpróbát, majd tizennégy órától kezdődött a fesztivál, sérült és ép csoportok fellépésével, végül az estét a Hangadók zenekar koncertje zárta, nem kis sikerrel.

A heti program zárásaként a felkészítők számára volt egy szakmai megbeszélés Fehér István Művész Úr vezetésével. Itt ismertette észrevételeit és segített az előadások még színvonalasabbá tételében. Majd ezután a Bolyki Pincészet látta vendégül a hét résztvevőit.

Megmondom őszintén, hogy kissé tartottam a dologtól, de ennek ellenére rengeteg jó benyomás ért és nagyon élveztem. A sok pozitív visszacsatolás kifejezetten lélekemelő volt számomra és nem egyszer lábadt könnybe a szemem, hol a nevetéstől, hol a meghatódottságtól.