Kihívás? – Elfogadva!

Részletek

Írta: Kincs Alexa

Hosszú évek fesztiváli tapasztalataiból kiindulva, idei mottónk helytállósága számomra már a kecskeméti fesztivál előtt sem volt kérdéses. Elfogadtuk a kihívást, elfogadta a Műhely is. Csak bámulom azt a „jég hátán is…”- hozzáállást, amivel évről-évre lehetővé válik, hogy megtörténjen ismét a csoda! Mert vannak, akik minden fesztivál után egy teljes évig küzdenek azért, hogy egyszer csak ismét kihívás elé állíthassanak minket. Felkészítőket, színészeket, táncosokat, zenészeket, filmeseket, képzőművészeket; és engem, a nézőt, aki mindig úgy érkezik, hogy már mindent látott, és mindig úgy távozik, hogy számtalan új élménnyel lett gazdagabb mégis.

Óriás harcokat vív a fennmaradásért az Egyesület, mint ahogyan Ti is - tudom -, a saját csoportotok lehetőségeiért. Ismerve sok művészeti csoport mostoha anyagi körülményeit, azt hihetnénk, hogy egyre fájdalmasabb, reményvesztettebb alkotások következnek a sorban, aztán a nézőtéren ülve azon kapom magam, hogy önfeledten szórakozom. Megnevettet egy csoport, amelyik mindenkinél több könnycseppet morzsolt el a felkészülés alatt; vagy épp egy olyan alkotás láttán jutok közelebb saját belső harmóniámhoz, melynek alkotói valódi harcosként küzdenek minden áldott nap saját helyzetükkel… Ott fönn, a színpadon ki tudtok kapcsolni minden zavaró körülményt. Bámulatos, képességeiteket messze meghazudtoló koncentrációval képesek vagytok csak a feladatra összpontosítani! Már régen nem puszta szereplési vágyat látok a tekintetekben, és korántsem holmi magamutogatást… Mostanra komoly munka látszódik minden megjelenésen, gesztuson, mozdulaton. Zavarba ejtő tisztelet a műfajok és a közönség iránt! Művészek vagytok a javából!

Érdeklődő, értő közönség is kovácsolódott csoportjainkból az évek alatt. Tudom, nem először teszem, mégis meg kell említenem, mennyire bámulom azt az őszinte odafordulást, amivel egymást támogatjátok nézőként. Külföldről hozott fesztiváli tapasztalataim is megerősítenek abban, hogy e tekintetben is különlegesek vagyunk… Nem is fegyelemmel, vagy önfegyelemmel… Figyelemmel vagyunk egymás iránt. Már csak a legritkább esetben fordul elő, hogy rosszkor érkezünk, vagy indulunk a nézőtérről, vagy a nézőtérre. Jó arányban, jókor megszólaló tapsok, a poénokra maximálisan vevő nézősereg előtt pedig élmény játszani. Ezt idén is megtapasztalhattátok.

Színjátszó csoportjaink többsége szemlátomást fejlődik. Komoly műhelymunka érződik minden produkción, és az MSMME továbbképzéseinek hatására bekövetkezett minőségi fejlődés tapasztalható. Ha nem is jut el minden felkészítő az éves továbbképzésekre, arra már sokan szánnak időt, hogy egymás munkáiból is tanuljanak, vagy épp ötletet merítsenek. Ami persze lehet jó, de „elsülhet” rosszul is, amennyiben olyan dolgot „másolunk” (elnézést), ami nem feltétlenül volt sikeres. Persze mindezt ki lehet védeni azzal, ha - akár a munkafolyamaton belül is -, de a fesztiválon mindenképp, konzultálunk választott műfajunk szakmai értékelőivel. Nem feltétlenül csak saját produkciónkról, adott esetben jövőbeni ötleteinkről is érdemes tanácsot kérni. Aztán pedig megfogadni. Mert a csoportok szakmai fejlődése közös érdekünk.

A mesejátékok estében fontosnak tartom, hogy még a koncepció kialakítása előtt pontosan jelöljük meg a célközönséget. Másképp kell fogalmaznunk, másképp kell játszanunk (és rendeznünk!) előadást, ha gyerekközönséget célzunk meg, mintha felnőtteket. Kiváltképp igaz ez azokra a meseparódiákra, amelyek felnőtteknek íródnak. Személy szerint, én nem szeretem ezt a műfajt, de lehet, hogy ez csak ízlés kérdése. Jó ötletnek tartom egy farsangon, kevésbé jónak egy fesztiválon. Nem az alkalom, vagy a helyzet komolysága miatt, hanem azért, mert viccelődni, nevettetni az egyik legnehezebb feladat színpadon. Különösen a mi színjátszóinknak.

Számtalan jó ellenpélda létezik, ezt fontosnak tartom megjegyezni, tény viszont, hogy kínos pillanatokat élhet át az a színészünk, akinek nem „ül” a poénja… Egy ilyen előadás saját, otthoni közösségünkben jobban sikerülhet. Egy kisebb térben könnyebben kommunikálhat a színész a közönséggel, adott esetben még a szóviccét is megismételheti, ha látja, hogy nem érti a néző, mert nem hallotta, amit mondott… Ráadásul épülhet egy-egy jelenet olyan „belső” vicces helyzetekre, amelyeket csak az adott közösség ért, számukra viszont elsöprő hatású. Gyakorlatnak, közösségépítő-, vagy épp „közönségépítő” tréningnek tökéletes egy ilyen előadás, de nagyon fontos, hogy a viccünk minden pillanatát vegyük komolyan. Kizárólag aprólékosan kidolgozott és felépített(!) előadás szórakoztathat csak. Ha csak a színész szórakozik, az nem vicces. Ráadásul, óhatatlanul kompenzálni próbál, ha érzi, hogy nem működik a dolog, ami közben pedig könnyedén elmehet az egész előadás egy túljátszott, harsányabb irányba (szándékosan kerülöm itt a „ripacs” kifejezést), ami pedig nem áll jól senkinek, még, ha bizonyos helyzetekben, közönség előtt igen népszerű is. Egy farsangi mulatság esetében pedig - kis túlzással -, még helyénvalónak is nevezném…

Többségében láthattunk azonban olyan mesedarabokat idei fesztiválunkon, amelyeket bármelyik gyerekközönség csodálattal nézhet. Nem tudom kell-e meggyőzőbb kritika, mint saját történetem, ugyanis az egyik ilyen előadást hat éves keresztlányommal néztem végig. Szándékosan nem „készítettem fel” előre, semmilyen instrukcióval nem láttam el arra vonatkozóan, hogy hogyan is nézze a látottakat. Tudta, milyen rendezvényre érkezett, de ezt sem magyaráztam túl. Azt tapasztaltam, hogy maximálisan nyitott és érdeklődő volt. Mert jól sikerült produkciót nézett. Nem zavarta, hogy adott esetben jobban ki kell nyitnia a fülét, hogy mindent halljon, ha egy szereplő halkabban beszélt, azt a hatalmas térre fogta. Nem zavarta, hogy nem feltétlenül a „klasszikus” királylány-karaktert látja királylányként, mert elhitte neki - elhitették vele -, hogy az a lány ott, gyönyörű… Jól érezte magát a kislány, sőt: a megbeszélt időkereten túl is szívesen maradt volna még.

Mindezt csak azért mesélem el, mert érdemes otthon kipróbálni - már csak a sokat emlegetett integráció jegyében is -, hogy beültetünk a nézőtérre olyan embereket, akik a megcélzott közönségünk képviselői. Egy jól sikerült előadás esetében hatalmas lökést adhat egy pozitív megerősítés a „naaagy fesztiváli megmérettetés” előtt egy nyilvános főpróbán, másrészt pedig akár a néző is tehet fel olyan kérdéseket a látottakkal kapcsolatban, ami elgondolkodtató… Ami felhívja a figyelmünket arra, hogy valamit nem fogalmaztunk meg egyértelműen… Mondjuk, hogy „miért van a fának keze?”…

Jelmezek, kellékek tekintetében is sokkal aprólékosabb, átgondoltabb már előadásaink többsége, ami a felkészítők mindenre kiterjedő odafigyelését jelzi. Egyre kevesebb fölösleges kellék kerül be a színpadra, és egyre jobban használják színészeink a szükségeseket. Általában a mesedarabok képi világára jellemző színes, látványos díszletekben játszott csoportjaink többsége, itt azonban fontos megjegyeznem, hogy a díszleteknek éppúgy „kényelmesnek” kell lenniük, mint a jelmezeknek (ha csak dramaturgiai szempontból nincs jelentősége annak, hogy miért kényelmetlenek!!!). Gondolok itt arra, hogy egy ajtón minden szereplőnek át kell férnie, aki átmegy rajta. Nem „lapjával”, akárhogyan. A díszletek arányainak is kiemelt szerepe van. Semmi nem akadályozhatja a színészt a mozgásban, mert akkor okafogyottá válik az egész, az előadás pedig élvezhetetlenné. Használnunk kell a díszletet, aminek előfeltétele, hogy próbáljunk benne. Otthon. Sokat. Tudom, hogy kellemetlen minden próbára felépíteni mindent, de a munkafolyamat utolsó stádiumában kötelező. Nem hozhatom olyan helyzetbe a saját szereplőmet, hogy eltévedjen a saját díszletében!

Szereplőt „díszletként” használni pedig egyenesen tilos! Ha valaki csak nagyon pici dologra képes, de nagyon szeretne részt venni a művészeti tevékenységben, írjunk neki egy szerepet az előadásba! Nem tartom szentségtörésnek, inkább csak alkotói szabadságnak, ha akár a legismertebb mesékben is megjelenik egy új szereplő. Ha csak arra képes - ami egyébként egy nagyon nehéz feladat színpadon -, hogy végig egy helyben álljon, magyarázzuk meg a darabban, hogy ez miért történik. Egy jól megírt történettel az előadásunk sztárjává tehetjük őt! De ne dugjuk el egy díszletelem mögé! Felkészítőként, ezeket a feladatokat megtalálni szereplőinknek, talán a legnagyobb fejtörést jelentheti. Vagy, ha úgy tetszik, egy újabb kihívást… A legtöbben remekül megoldották ezt a feladatot is, amihez szívből gratulálok!

Egyre többen fordultak idén a mozgásszínházas megvalósítás felé a színjátszók közül, amit szintén az MSMME továbbképzéseinek üdvös következményeként értékelek. Általában komolyabb, egy-egy kevésbé sikeres esetben pedig „komolykodóbb” jeleneteket élvezhettünk itt. Hiányoltam is kicsit az emészthetőséget. Nem a darabok művészi mondanivalójának kényszerrel történő lebutítására gondolok itt, távolról sem ezt akarom sugallni.

De azt gondolom, hogy, ha kezdő mozgásszínházas csapattal vágunk bele egy ekkora feladatba, érdemes olyan történetet írnunk, melynek befogadása mind a néző, mind a szereplő számára könnyebben vállalható feladat. Gondolok itt arra, hogy saját élményekből építkezhet például egy szerelem története, egy teremtésmítosz viszont nem feltétlenül… Tudom, erősen vitatható ez a megfogalmazás, ráadásul ellenpéldát is szolgáltat mezőnyünk. Gondoljunk csak Fábián Gábor sikert sikerre halmozó Alternatív Képszínházára, aminek hatása vitathatatlan! Viszont, ha például épp az ő darabjait vesszük alapul, és megpróbáljuk saját képünkre formálni, vagy, ami a lehető legrosszabb: kiragadni a leghatásosabbnak vélt momentumokat, eszközöket és azt „céltalanul” használni, a hatás ellentétes lesz. Fontos a jól megválasztott (és jól szerkesztett, vágott) zene. Használhatunk monumentális díszletelemeket, játszhatunk a fényekkel, de ezt kizárólag a MONDANIVALÓNK erősítése, hitelesebb tolmácsolása ÉRDEKÉBEN szabad használni, nem pedig HELYETTE!

Ha pedig ügyesnek bizonyul az adott csapat a megvalósításban, szép lassan el lehet hagyni minden kelléket is akár. Remek példa erre az egriek előadása, melyet úgy élvezhettem nézőként, hogy egyetlen pillanatban sem unatkoztam, és - nem mellékesen - nem rakott mázsás súlyt a vállamra. Emészthető volt, változatos és színes. Követendő példa lehet az övékhez hasonló jelenet abban a tekintetben is, hogy megmutatták, nem kell feltétlenül meghalnia valakinek a színpadon ahhoz, hogy az előadásnak legyenek mélységei.

Mint ahogyan nem attól pillangó valaki, hogy méteres szárnyakat visel. Erre a francia produkció szolgáltatott remek példát a „pillangós darabok” közül (mert lassan már külön kategória lesz ez nálunk). Egyszerű jelmezekkel, szép képeket láttunk, talán az eddig látott egyik legjobb produkciójuk volt ez a mostani. Hozzáteszem, „vetítés-ügyben” is nagyon fontos, hogy a néző figyelmét ne tereljük el a szereplőkről. Nagyon fontosak az arányok akkor is, ha a modern kor legújabb vívmányait igyekszünk becsempészni a színpadra. Nem is biztos, hogy feltétlenül meg kell tennünk. Viszont, ha szükségét érezzük, feltétlenül MEG KELL INDOKOLNUNK. Mert a „mi ilyet is tudunk…- politika” indokként nem elégséges. Inkább levesz egy produkció élvezeti értékéből ahelyett, hogy adna hozzá valamit.

A film önálló műfajként való megjelenítése, illetve a filmvetítések beillesztése a fesztiváli programba viszont fantasztikus ötlet. Még mindig meg tud újulni a Speciális Művészeti Műhely! Szenzációs ötletnek tartom! Jókor, jó helyen gyönyörködhettünk az elkészült munkákban, szívből gratulálok az alkotóknak!

Táncos fellépőkben is gyönyörködhettünk Kecskeméten, akik általában a tőlük elvárt precizitással készültek fel, legyen szó bármelyik táncágról. Talán épp a besorolásnál láttam némi kavarodást. Ha egy produkciót Társastánc kategóriában nevezünk, választanunk kell, hová tartozik a táncunk. Anélkül, hogy szándékomban állna bárki hozzáértését megkérdőjelezni, az alábbiakban nyújtanék egy kis segítséget a leggyakoribb táncok besorolásához:

-           Standardek: Angolkeringő, Tangó, Bécsi keringő, Slowfox, Quickstep.

-           Latinok: Szamba, Cha-cha-cha, Rumba, Paso Doble, Jive.

Figyelem! Latin gyökerű táncoknál (is) érdemes utánajárni, hogy hová soroljuk be. Ugyanis, amennyiben a fenti listában nem szerepel, úgy nem is tartozik szorosan ide. (Mint pl. a Salsa, amit a Divattáncok közé sorolhatunk.) Tudom, hogy ilyen kategória nem szerepel a jelentkezési lapon, ennek ellenére a produkció jellemzésénél nem árt megemlíteni, hogy mit láthatunk majd.

Fergeteges, temperamentumos előadásokat láthattunk a fesztiválon latinokból és divattáncokból is; valamint szép keringőket, vagy épp „keringő hangulatú”, vagy keringő motívumokat tartalmazó produkciókat is, ha a Standard, vagy „Standardes” előadásokat nézzük. Már csak a legritkább esetben találkozunk tárgyi tévedésekkel, efölött azonban nem lehet szemet hunyni!

Az Angolkeringő és a Bécsi keringő üteme 3/4-es! (A két tánc tempójában mutatkozik látványos különbség, mivel az Angolkeringő tempója 29-32 ütem/perc, a Bécsi keringő tempója pedig 50-60 ütem percenként, zenétől függően.) 4/4-es zenére táncolni mindkettőt szigorúan tilos! Könnyen ellenőrizhetjük magunkat, ha megpróbálunk számolni a választott zenében. Az Angolkeringő ritmusa pl. 1-2-3, 1-2-3; vagy 1-2-3, 4-5-6. Ha nem sikerül (beiktatott szünet nélkül) folyamatosan számolnunk az adott zenében, úgy az nem alkalmas keringőzni! Maradva ennél a táncnál, ha az alaplépést (négyszöglépés) próbáljuk meg rátáncolni a zenénkre, és azt tapasztaljuk, hogy szünetet kell tartanunk, (pl. elől-oldalt-zár-szün., hátul-oldalt-zár-szün.), biztos, hogy zenénk 4/4-es, azt azonnal le kell cserélnünk. A versenytáncban használt zenék megtévesztőek lehetnek, mivel azok szinte minden esetben ismert művek FELDOLGOZÁSAI. Tehát, ha látunk egy általunk ismert dalra keringőzni, vagy épp Szambázni egy párt, vagy formációt, egyáltalán nem biztos, hogy adott szám rádióváltozatára is táncolhatóak azok a táncok. Így érdemes megszerezni a választott szám versenytáncos feldolgozását, és azt használni. Ez a mai internetes világban már percek kérdése.

Maradva az internetnél: ha egy adott koreográfiát kérünk kölcsön, érdemes szakembertől kérni segítséget hozzá. Egy kellemes videó egy jól sikerült fellépésről mindenképp jó gondolatébresztő, vagy épp ötletadó funkciót tölthet be, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a videó megosztó portálokon semmilyen szakmai szűrő nincs jelen. Lemásolni valaki munkáját pedig nem csak illetlen dolog, de kockázatos is lehet, ha nem ismerjük a forrást. (Sajnos néha még most is használnak 4/4-es zenéket keringőzni pl. szalagtűzőkön.) Célszerű ilyen esetekben konzultálni egy szakemberrel, aki hitelesen meg tudja ítélni, hogy alkalmas-e arra a zene, vagy a koreográfia, hogy ötletet merítsünk belőle, és ha igen, még akkor is megeshet, hogy a végére teljesen át kell formálnunk saját csoportunk képére az egészet (jelzem, ezt tartom üdvösnek), hiszen más összetételű és képességű lehet a csapatunk, mint a mintaformáció táncosai. Ilyenkor, ha egy adott koreográfián belül kényszerülünk változtatásra, nagyon fontos, hogy maradjunk az adott tánc lépésanyagánál. Kecskeméten láthattunk idén Angolkeringőt Bécsi keringő lépésekkel keverve, de fordítva is. Ez hiba. Összességében azonban elmondható, hogy kidolgozott, szépen, pontosan kigyakorolt munkákat láthattunk, igényes jelmezekben. Szívből gratulálok mindenkinek!

A latinokat táncoló csoportokról általánosan elmondható, hogy produktumuk folyamatos fejlődést mutat. Vannak csapatok, akik minden évben új táncokkal kísérleteznek sikeresen, mások egy adott vonalon haladva finomítgatják tudásukat. Hála Botond Béla tanár úr munkásságának, hiszen majd minden csúcsprodukció magán viseli a továbbképzésekről hozottakat. Haladó csoportok esetében a továbblépés egy újabb foka lehet, ha nagyobb figyelmet fordítanak a táncok technikai sajátosságainak minél hitelesebb elsajátítására, mert sokan már erre is alkalmasak. Ez pedig hatalmas fejlődés! Ez már az a szint, ami messze túlmutat a „hozzunk össze valamit színes ruhákban” - motiváción. A csapatok 80 %-a bármilyen színpadon megállja már a helyét! Ezt tapasztaltam Kecskeméten is, ahol a szabadtéri fellépések rendre megállították az épp csak arra sétáló járókelőket is. Az elismerő pillantások pedig magukért beszéltek! Szívből gratulálok! Mint ahogyan a szívet melengető néptáncos műsorszámok előadóinak is!

Modern tánc… Ami a balett alapú, mégis annak ellenhatásaként kialakult műfaj. Elkülönültebben használhatjuk testrészeinket (izolációk), erőteljesebben a felsőtestet… Ami miatt azonban valóban modern tánc minden ide sorolt produkció saját mezőnyünkben, az talán az az ismérve a műfajnak, hogy mindközül ez ad leginkább lehetőséget az egyéni önkifejezésre. Ami nálunk lehet tánc sétapálcákkal, kendőkkel, népi köntösbe öltöztetett, modern hangulatú mozgásos térforma kavalkáddal, stb. Számos jó produkciót láttunk itt is, ötletes megvalósítást. És némi törekvést történetmesélésre, amit örömmel üdvözlök. Viszont fontos, hogy egy elkezdett történetet meséljünk el végig! Ezzel együtt a legnagyobb létszámú tánccsoportok talán ebben a műfajban léptek színpadra, és többségük egységesen, szépen dolgozott együtt. Gratulálok!

Mint ahogyan csodálattal tekintek a fellépő zenekarok évről-évre nyomon követhető fejlődésére is. Szinte mindegyik csapat tökéletesen alkalmas a szórakoztatásra! Ez a színház közönségének aktivitásán is tökéletesen érezhető volt, néha már szabályos koncert-feeling lett úrrá a hallgatóságon. Annak ellenére is, hogy bizonyos esetekben a műsorszerkezet nem feltétlenül volt átgondolt. Mindenképp a blokk végére hagynám a legtapsoltatóbb, „legütősebb” nótákat, hogy a közönségben a jó hangulat maradjon meg, vagy épp a zenészeinkben a vastaps élménye.  Bizonyos esetekben pedig a repertoár is frissítésre szorul.  Mint ahogyan a táncosoknál megfigyelhető, hogy minden évben látunk néhány ugyanarra a sikerzenére hozott műsort (hálás köszönet az idén elmaradt Gangnam Style-dömpingért!!!), úgy a zenekaroknál is vannak felkapott dalok, amiket valahogy tízből négy esetben biztosan hallunk. A jó hangulat megteremtésében viszont vitán felül mindenki megállta a helyét, amihez gratulálok!

A Nemzeti Színkottás Zenekar műsora sokunknak nagyon hiányzott a fesztiválról. Bízom benne, hogy látjuk még őket az MSMME legnagyobb éves rendezvényén, ahol a legjobb lehetőség kínálkozik arra, hogy az ország minden pontjáról érkező érdeklődők élvezhessék műsorukat!

Tehetséges versmondókat, énekeseket, sőt rappereket is láthattunk idén. Valódi színfoltjai ők fesztiváljainknak, velük teljes az összkép, köszönjük az élményt! Akárhogy is: egy bámulatos hosszú hétvégét tudhatunk magunk mögött ismét. Ami az Egyesület tökéletes szervezésének köszönhetően százakat töltött fel élményekkel, ötletekkel az elkövetkező találkozásig! A következő legnagyobb kihívás talán az lehet, hogy megtartsuk ezt a mára igen magas színvonalat a jövőben is. Úgy a művészeti csoportok mindegyikének, mint a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület Elnökségének nem is kívánhatok mást, mint, hogy az elkövetkező években még nagyon sokszor jelenthessük ki büszkén, hogy „Kihívás –elfogadva”!

Kincs Alexa