Hírös, nevezetes és speciális!

Részletek

Írta: Szalai Péterné

Hírös város Kecskömét ! – tartja a mondás a Duna-Tisza közti tájbeszéd szerint. Bizonyára így is van, de a sok híresség mellett június 28-tól július 1-ig egy speciális dolog is híressé és nevezetessé tette a várost!

Itt rendezte meg ugyanis a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület a X. Nemzetközi és egyben a XXVI. Országos Kulturális Fesztiválját!

A mottó az idén a következő volt: Kihívás? Elfogadva! S valóban számtalan intézmény nagyon sok produkcióval jelezte, hogy kész kiállni és megmutatni magát, elfogadva és teljesítve azt az igényességet, amelyet a nagyszabású rendezvény elvárt tőle. Négy napon át élvezhettük a különféle műsorszámok kavalkádját! S hogy mennyire jól sikerült, azt az is bizonyítja, hogy szinte elröppent az idő, s máris emlék lett az a szép esemény, amelyre készülve néhány napja, még izgalomban és lázban égtek a fellépők.

A Zsirai Otthont az Alternatív Képszínház képviselte a nyitónapon. A Fábián Gábor írta és rendezte darabot már sokan várták, hiszen a Képszínház minden alkalommal meglepte különlegességével a nézőket. Színészeink most is hibátlanul teljesítettek, gyönyörű színpadképek tárultak elénk, ahogy azt – a fesztivált egyébként végig fotózó és videózó - Fábián Gábor megálmodta. Csodálatos jelmezek, sejtelmes fények és rituálék tették titokzatossá és feszültté az előadást, hogy aztán a végkifejletben mindent eláraszthasson a fény. 

Peresznyei Fióktelepünkről Kovács Krisztina érkezett az eseményre, aki Márai Sándor: Ajándék című versét adta elő nagy drámaisággal. Krisztina és segítője versválasztása telitalálat volt, hiszen olyan gondolatokat hordozott, amely egy kerekesszékben ülő fiatal lány szájából különösen megrázóak és példaértékűek. Hűen tükrözte Krisztina életigenlését és alázatát. Jó volt hallani, ahogy megköszönték neki, hogy elhozta a fesztiválra ezt a verset.

Délutánonként szabadtéri programokon szórakoztatták a fellépők és a vendégművészek a nagyközönséget. Este a FesztiválKlubban táncolhattak és mulathattak azok, akiknek ehhez még volt energiájuk.

A fesztivál végén még egy pillantást vetettem a gyönyörű Katona József Színház üres nézőterére. Az a furcsa, kicsit szívszorító érzés fogott el, mint ami mindig megtalál egy-egy színházi bemutatónk végén. Egyfajta hiány, ami máris ott van az ember lelkében, holott csak pár perce gördült le a függöny.

„Vége van, a függöny legördült”- írja a költő is, de reméljük jövőre egy másik város másik színháza tárja majd ki kapuját a Speciális Művészeti Műhely rendezvénye előtt. Sok jó ember, jó szándékkal igyekezett, hogy ez a fesztivál létrejöjjön és rendben lebonyolódjék! S még többen voltak, akik egész évben talán csak erre készültek; a bemutatóra, a találkozóra azokkal, akikkel talán ez az egyedüli alkalom, hogy újra láthassák egymást.

Szalai Péterné, Zsira