Műhely Hírek
Felhívás „Itt és most” IV. Zsirai Filmnapok 2013
- Részletek
- Írta: MSMME
Várunk minden kedves érdeklődőt, filmes műhelyt és csoportot 2013. április 23-24.-én Zsirán az "Itt és most" IV. Zsirai Filmnapokon.
Nevezési határidő 2013. április 12.
A kétnapos rendezvényen tervezünk kulturális előadást és koncertet, szalonnasütést, valamit ami eddig még nem volt filmes szakmai előadásokat.
Filmezzünk és tanuljunk újra együtt!
Akárvilág fotókiállítás
- Részletek
- Írta: MSMME
AKÁRVILÁG - A lélek két arca, Fábián Gábor fotókiállítása Budapesten az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben
Megnyitó: 2013. február 13.-án (szerda) 16:30 kor. Szeretettel várok, várunk mindenkit!
Megnyitja: Mattyasovszky Zsófia a Terézvárosi Értelmi Fogyatékosok Napköziotthonának intézményvezetője, Dr. Mogyorósi Sándor a Budapest Főváros VI. kerületi Önkormányzat Jegyzője és Hollósi Péter a Zsirai Otthon vezetője
Verset mond: Kakasy Dóra színésznő (Czethoffer Csaba: Arc)
2013 – előtte, közben, utána
- Részletek
- Írta: Dórike
Néhány évvel ezelőtt – még loknis hajú bakfisként -, 1999-ben kíváncsisággal vegyült félelemmel vártam az Armageddont. Eljött az éjfél, új nap virradt, újesztendő vette kezdetét, a tél nem volt hidegebb, mint máskor, s a tavasz is csak elérkezett.
Egy hónappal ezelőtt – immár gyakorló felnőttként – ismét vártam. Magamban készülődtem az elképzelhetetlen végre. Emlékmorzsákat szórtam szerte a földön, hátha valaki majd megtalálja, s csipegetve jóllakja életem falatkáit.
De megint megúsztuk, túléltük december 20-át, és vele együtt a 2012-es évet.
Nem tudom hol vagyok otthon...
- Részletek
- Írta: Dórike
„Nem tudom hol vagyok otthon, menekülés, ez az én sorsom…”
Jack Kerouac is megaszonta valamikor a beat hajnalán: „úton lenni boldogság, megérkezni halál.” Kár, hogy lekéstem az 50-es évek lázadó Amerikájának ideológiáit (bár Magyarország valószínűleg az ’50-es években sem volt túl szórakoztató hely), azt azonban senki sem tilthatja meg, hogy egyetértsek velük.
A dühöngő ifjúság nevében, ordíthatom szabadon, hogy az egész világ szülőföldnek tűnhet néhány órára, ha baráti szálak futnak ott össze. Bár szívem szerint folyton úton lennék, szelném a világot (ha másképp nem, képzeletben), most mégis, ugyan csak egy hétre, de hazaértem!
Levél Neked!
- Részletek
- Írta: Iszák Anna
Június vége, nyáridő. Saint-Gracien utcáin fúj a szél. Munkába siető tarka-barka népek, mindenféle náció.
Hogy hogyan kerültem ide, mit keresek itt? Van egy kis időd? Elmesélem.
Alföldi születésű vagyok, a „Hortobágy mellyékén” születtem. Ugyan ott, ahol Veres Péter is. Sok évvel ezelőtt a sors úgy akarta, hogy a nagyháti intézetben kapjak munkát, mint nevelő.
Péter bácsi azt írta az egyik versében: „azt mondta egyszer valaki, úgy mondják egy görög bölcs, adjatok egy szilárd pontot és kifordítom sarkából a világot. Én megtaláltam ezt a pontot, legalább is önmagam számára.”
Hát én is megtaláltam a magam szilárd pontját, s ez a munkám, amelyet az elmúlt 22 évben végeztem.
Kezdőként egy tapasztalt kolléganő mellett színjátszók munkájába kapcsolódtam be.
25 év – 25 fesztivál
- Részletek
- Írta: Asztalos Zsolt
Ezt a szolnoki fesztivált valójában Gödöllőre szerveztük. Volt már ilyen a 25 év alatt: Nyíregyháza helyett Szekszárd, Salgótarján helyett Szarvas…
Márciusban történt, hogy gödöllői tárgyalásaink zátonyra futottak – pontosabban 6 havi tárgyalás után egy augusztusi fesztivál megrendezésére lett volna lehetőség, ezt azonban, tekintettel a bizonytalan kimenetelre, nem vállalhattuk be (bár hozzátesszük, volt már ilyen eset 1995-ben és 1997-ben) – és ekkor a szolnokiak, nevezetesen Békéssy Klára segítségét kértük. Megkerestük a Szigligeti Színházat, s már az első megbeszélés alkalmával sikerült megállapodnunk: a színház, s vele a város szélesre tárta kapuit.
Valami olyasmi…
- Részletek
- Írta: Asztalos Zsolt
Az év vége közeledtével a visszatekintés, a számvetés - vagy valami olyasmi - foglalkoztat bennünket, miközben gondolataink egyúttal az új év lehetőségeit kutatják. Lassan évről évre ugyanazt mondjuk: ismét egy küzdelmes és munkás időszakon vagyunk túl - de ki az, aki saját életébe tekintve nem gondolja így? Mindnyájan küzdöttünk ez évben is a megmaradásért…
Nem tehetünk úgy, mintha a bizonytalanság ne nyomta volna rá bélyegét mindennapjainkra, - az egyesületben, intézményekben, műhelyekben, - mégis, azt gondolom, közösségünk ezúttal is megtette azt, ami az adott körülmények között elvárható volt, még többet is. Túléltünk…
A lelked a dallam...
- Részletek
- Írta: Dórike
„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.” (AKPH)
Gyerekkoromban azt hittem különcnek, másnak lenni szégyen. Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek embertársaim közé, átlagos fiatal legyek, aki eltűnik, beleolvad a tömegbe. „Normális”. De mit is jelent ez a szó? Normális csak valamihez viszonyítva lehet egy ember. Felnőttként lekopik rólunk a gyermek-máz s megtanuljuk, teljesen normális, hogy nem születünk egyformának: férfi, nő, önzetlen, zsugori, perverz, voyeur, heteró és homoszexuális, esetleg fogyatékkal élő.
A NIOK Alapítvány támogatásával
Támogatóink
Utoljára frissítve: 2019. május 15.
Műhely Blog
