Határok Nélkül – Kreatív műhely az esélyegyenlőségért
A program keretében európai partnerszervezeteinkkel (a lengyel PAPMH, a francia ASAF) kialakított együttműködés tartalmaként lengyel, francia és magyar értelmi fogyatékos fiatalok vettek részt egy egy hetes nemzetközi művészeti táborban, ahol egy közös táncprodukciót hoztak létre A szerelem évszakai címmel, melyet egy nemzetközi speciális művészeti fesztivál keretében be is mutattak. A művészeti alkotás folyamata, az alkotói lét megélése és az egymás kulturális különbözőségeinek megismerése az önmegvalósításon túl képessé tette őket a társadalomba való beilleszkedésre és eligazodásra. A program lehetőséget nyújtott az európai szintű gyakorlati tapasztalatcserére a fogyatékosságról, és az egyenlő bánásmód mentén az esélyegyenlőséget tudatosan felismerő és szerepet vállaló európai polgárság kialakítására.
A projektnek helyszínt biztosító Pécsett 32 fogyatékossággal élő fiatal vett részt a hét napos alkotómunkában. Tervünk megvalósítását az Európai Unió 17.121 Euroval támogatta.
in english - Határok Nélkül – Kreatív műhely az esélyegyenlőségért
Az a szerencse ért bennünket, hogy 2011. június 19-27. között Pécsett francia, dán és lengyel művészeti csoportokkal együtt részesei lehettünk egy nemzetközi táncprodukció létrejöttének.
Nagy várakozással készültünk az eseményre. Izgalommal telve vártuk, hogyan fogjuk megértetni magunkat, milyen lesz majd a velük való közös munka. Izgatottan várta a csoport, hogy megismerhesse Kincs Alexát, ennek a produkciónak a megálmodóját, koreográfusát, betanítóját. Már a címe is sokat sejtet: A szerelem évszakai.
Tudtuk, hogy kemény munka vár mindenkire, de nem gondoltuk, hogy ennyire!
Aztán… valahogy minden olyan természetes volt! A csoport úgy fogadta Alexát, mintha ezer éve ismernék, szeretettel és figyelemmel vették körül. Ebben a néhány napban az ő szava volt a „szentírás”. Majd megismerkedtünk a külföldi csoportokkal. Az én szép szál és csillagszemű fiaim az első pillanatban elvarázsolták a francia lányokat. Így már nem volt nagy kunszt a közös munka. A barátságok, kötődések, érzelmek napról napra erősödtek. De a lengyel fiuk sem voltak közömbösek a lányaim iránt.
„… és rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts, vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad, hogy élsz!”
Az egyik közösségi portálon jelezte ma ezzel egy kedves ismerősöm, hogy kezd lassan elege lenni a hőn óhajtott nyári vakációból… Ez egyébként tipikus diák/pedagógusbetegség… A tanév vége felé már visszaszámolunk. Ha lehetne, bele is pörgetnénk az időbe, hogy végre nyár legyen. Aztán néhány szabad, valóban felhőtlen pihenőnap után elkezdenek hiányozni a megszokott hétköznapok… Írtam is gyorsan néhány sort unatkozó tanítványomnak, bíztatván, hogy nincs egyedül a világban, mert én is hasonló cipőben járok, mire visszakérdezett: „Hogy sikerült a pécsi fesztivál? Remélem, hoztál felvételt, meg képeket!”